A hangulat csendben elborul. És ma a vezetés azt jelenti: odafigyelni.

Először az apró dolgokban tűnik fel nekem. Egy beszélgetés a heti piacon, ami régebben lazán ment, ma pedig két mondat után élessé válik. Egy megbeszélés, ahol gyorsabban vitatkoznak, mint ahogy figyelnek. Emberek, akik teszik a dolgukat, de közben elvesztették a könnyedséget. Feszültség van a levegőben, amit néhány évvel ezelőtt így nem ismertem. A családi asztalnál, az egyesületben, az üzemben.

Ennek nem csak Papenburghoz van köze. Ez mindannyiunkkal így van, egész Németországban.

A világ nem áll meg a városhatárnál

Ennek nagy része kívülről jön. Az ukrajnai háború folytatódik, az Iran körüli helyzet feszült marad, és a gazdaság ezt azonnal megérzi. Az üzemek elhalasztják a beruházásokat, az ellátási láncok inognak, és különösen az ipar meg a turizmus szenved ettől közvetlenül.

Aki egy olyan városban él, amely a hajógyártásból és annak beszállítóiból él, azt hosszú magyarázat nélkül megérti. Egy megrendelés, amelyet egy Miami-i hajózási társaságnál elhalasztanak, néhány hónappal később aggodalomként landol egy aschendorfi konyhaasztalnál. A világ nem áll meg a városhatárnál, és így én sem teszek úgy, mintha megállna.

Alig beszélgetünk már egymással

Ehhez jön a helyzet a saját országunkban. A szélek egyre hangosabbak, és sok ember úgy érzi, hogy a közép elveszíti a fonalat. Ami engem ebben a legjobban foglalkoztat, az valami más: alig beszélgetünk már egymással.

Nem csak a szövetségi parlamentben, hanem a szomszédnál, a baráti körben, a saját ebédlőasztalunknál. A pandémia óta repedések lopakodtak be, először a rendelkezésekről és a bizalomról szóló vitákban, aztán minden másban. Ma sok beszélgetés már kész véleménnyel indul. Aki másképp gondolkodik, azt nem kérdezik meg, hanem beskatulyázzák.

A legvilágosabban ott látom ezt, ahol embereket megbélyegeznek és a peremre szorítanak. Az antiszemitizmus és a nyílt gyűlölet ma megint hangosabb, mint amennyire sokáig lehetségesnek tartottam, gyakran egyáltalán nem ordítva, hanem csendben és látszólag ésszerűen becsomagolva. És épp itt leszek határozott. Az odafigyelés számomra azt jelenti, hogy elviselem a más véleményeket. Nem jelenti azt, hogy minden ostobaságot elnézek.

A közösségi média ezt nem könnyíti meg. Ott a kiélezettséget és a mennyiséget jutalmazzák, nem a második gondolatot és a minőséget. Egy gyors, egyszerű jelszó több tapsot kap, mint egy őszinte válasz, amely azt mondja: ez nem ilyen egyszerű. Sok ember egy nap végén nem okosabbnak, csak fáradtnak érzi magát. És a politika ilyenkor túl gyakran fut a hangulatok után, ahelyett, hogy rendet vinne beléjük. Épp ez teszi a bizonytalanságot nagyobbá, nem kisebbé.

Ezért a politikának ilyen időkben többre van szüksége, mint igazgatásra és Instagram-posztokra. Megint igazi vezetésre van szüksége. A történelem megmutatja, hogy a társadalmak válságban nem a hangerő révén találták meg az irányukat, hanem világosság, türelem és gerinc révén.

Konrad Adenauer ezt a maga módján megmutatta. Senkihez sem hasonlítom magam, ez nem illetne meg. De az e mögötti elv egy számmal kisebben is megállja a helyét, egészen egy városi tanácsig. A vezetés rendez, nem szít.

A semlegesség nem ugyanaz, mint a hozzáállás

Ezekben a hónapokban még valami mással találkozom, és ezt egészen barátságosan mondom. Sok embernek van világos véleménye, de inkább megtartja magának. A cég, a vevők, a saját pozíció miatti aggodalomból. Jól értem ezt a mérlegelést, ismerem a saját szakmai életemből.

Mégis azt hiszem, hogy a semlegességet olykor összekeverjük valami mással. Kimaradni biztonságosnak érződik, de gyakran egyszerűen a legkényelmesebb út. A hozzáállás nem azt jelenti, hogy minden vitát keresünk. A hozzáállás azt jelenti, hogy kiállunk amellett, amit helyesnek tartunk, akkor is, ha a hallgatás könnyebb lenne.

Egy várost azok az emberek formálnak, akik megmutatják magukat, a nevükkel, a tapasztalatukkal, a meggyőződésükkel. Aki mindig csak vár, az másokra hagyja az irányt. Szabad valami mellett lenned. Ez nem provokáció, ez közreműködés. És csak aki közreműködik, az tud alakítani.

Először odafigyelni, aztán teljesíteni

És itt jön a képbe Papenburg.

Korunk nagy kérdésének ugyanis van egy elég apró, nagyon kézzelfogható válasza. Nem az, hogy: legyünk hangosabbak. Hanem az, hogy: először megint odafigyelni, aztán teljesíteni. Egy város nem lesz nyugodtabb attól, hogy valaki erkölcsileg mások fölé helyezi magát. Akkor lesz nyugodtabb, ha az emberek észreveszik, hogy az ügyeik megérkeznek és történik valami.

Számomra ez nem valami elvont.

Ez az odafigyelés mint eszköz, nem mint szép gesztus. Ehhez tartozik egy szilárd ígéretem: egy megkeresésre rövid időn belül válasz érkezik, akkor is, ha az úgy szól, hogy még nem tudjuk, de itt a következő lépés. Ehhez tartozik évi 50 üzemlátogatás is. Szilárdan a naptárban, mert egy problémát a gyártócsarnokban jobban megértek, mint egy színpadról.

A visszahúzódásnak, amiről itt mesélek, Papenburgban még száma is van. A 2021-es első fordulóban több mint 5.000 ember el sem ment szavazni. Ez ugyanaz a csendes lemondás, csak az urnánál.

Aki úgy érzi, hogy amúgy sem figyel rá senki, az egy idő után már nem kapcsolódik be. Ezeket az embereket nem hangosabb jelszavakkal vagy gyors Insta-reelekkel nyeri vissza az ember, hanem egy közigazgatással, amely visszahív.

Panaszkodni sokan tudnak. Ott lesz nehezebb, ahol valaki elkezd tényleg valamit jobban csinálni. A változás nem a leghangosabb kiáltásnál kezdődik, hanem ott, ahol megint valaki odafigyel, és utána struktúrát, világos döntéseket és akaratot hoz magával, hogy a dolgokat tényleg megoldja.

A lehetőségteremtő nem az, aki kimondja a szót. A lehetőségteremtő az, aki felveszi a telefont, és meg is valósítja.

Épp ezt a hozzáállást viszem be a városházára: elég nyitottan ahhoz, hogy lássam, mennyire erősen csapódnak le nálunk Berlin, Brüssel és a nagy válságok, és elég földhözragadtan ahhoz, hogy tudjam, a megoldás mégis először itt, nálunk kezdődik.

Beszélgessünk megint többet egymással egymásról beszélés helyett. Papenburgban ezzel kezdek.

Hogyan éled meg ezt a hangulatot a környezetedben? Írj nekem nyugodtan, e-mailben vagy a kapcsolati űrlapon keresztül. Olvasom és válaszolok.